indukál

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈindukaːl/
• 分綴: in‧du‧kál

語源

ドイツ語 induzieren < ラテン語 inducere

動詞

indukál

1. (他動詞) 引き起こす、誘発する。
2. (他動詞, 論理学) 帰納する。
3. (他動詞, 物理学) 誘導する。

活用

indukál の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	indukálok	indukálsz	indukál	indukálunk	indukáltok	indukálnak
		定活用	indukálom	indukálod	indukálja	indukáljuk	indukáljátok	indukálják
		2人称目的語	indukállak	―
	過去	不定活用	indukáltam	indukáltál	indukált	indukáltunk	indukáltatok	indukáltak
		定活用	indukáltam	indukáltad	indukálta	indukáltuk	indukáltátok	indukálták
		2人称目的語	indukáltalak	―
仮定法	現在	不定活用	indukálnék	indukálnál	indukálna	indukálnánk	indukálnátok	indukálnának
		定活用	indukálnám	indukálnád	indukálná	indukálnánk	indukálnátok	indukálnák
		2人称目的語	indukálnálak	―
命令法	現在	不定活用	indukáljak	indukálj または indukáljál	indukáljon	indukáljunk	indukáljatok	indukáljanak
		定活用	indukáljam	indukáld または indukáljad	indukálja	indukáljuk	indukáljátok	indukálják
		2人称目的語	indukáljalak	―
不定詞	indukálni		indukálnom	indukálnod	indukálnia	indukálnunk	indukálnotok	indukálniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			indukálás	indukáló	indukált	indukálandó	indukálva	indukálhat

類義語

(語義1):

• előidéz

(語義2):

• következtet

(語義3):

• gerjeszt

関連語

• indukció
• induktív

派生語

• indukálás

参考文献

• indukál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN