különír

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈkyløniːr/
• 分綴: kü‧lön‧ír

語源

接頭辞 külön- +‎ ír

動詞

különír

1. (他動詞, 正書法) 分かち書きする。

活用

különír の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	különírok	különírsz	különír	különírunk	különírtok	különírnak
		定活用	különírom	különírod	különírja	különírjuk	különírjátok	különírják
		2人称目的語	különírlak	―
	過去	不定活用	különírtam	különírtál	különírt	különírtunk	különírtatok	különírtak
		定活用	különírtam	különírtad	különírta	különírtuk	különírtátok	különírták
		2人称目的語	különírtalak	―
仮定法	現在	不定活用	különírnék	különírnál	különírna	különírnánk	különírnátok	különírnának
		定活用	különírnám	különírnád	különírná	különírnánk	különírnátok	különírnák
		2人称目的語	különírnálak	―
命令法	現在	不定活用	különírjak	különírj または különírjál	különírjon	különírjunk	különírjatok	különírjanak
		定活用	különírjam	különírd または különírjad	különírja	különírjuk	különírjátok	különírják
		2人称目的語	különírjalak	―
不定詞	különírni		különírnom	különírnod	különírnia	különírnunk	különírnotok	különírniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			különírás	különíró	különírt	különírandó	különírva	különírhat

関連語

• egybeír
• kötőjellel ír

派生語

• különírás