kivezet

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈkivɛzɛt/
• 分綴: ki‧ve‧zet

語源

接頭辞 ki- +‎ vezet

動詞

kivezet

1. (自他動詞) 引き出す、引っ張り出す。

活用

kivezet の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	kivezetek	kivezetsz	kivezet	kivezetünk	kivezettek	kivezetnek
		定活用	kivezetem	kivezeted	kivezeti	kivezetjük	kivezetitek	kivezetik
		2人称目的語	kivezetlek	―
	過去	不定活用	kivezettem	kivezettél	kivezetett	kivezettünk	kivezettetek	kivezettek
		定活用	kivezettem	kivezetted	kivezette	kivezettük	kivezettétek	kivezették
		2人称目的語	kivezettelek	―
仮定法	現在	不定活用	kivezetnék	kivezetnél	kivezetne	kivezetnénk	kivezetnétek	kivezetnének
		定活用	kivezetném	kivezetnéd	kivezetné	kivezetnénk	kivezetnétek	kivezetnék
		2人称目的語	kivezetnélek	―
命令法	現在	不定活用	kivezessek	kivezess または kivezessél	kivezessen	kivezessünk	kivezessetek	kivezessenek
		定活用	kivezessem	kivezesd または kivezessed	kivezesse	kivezessük	kivezessétek	kivezessék
		2人称目的語	kivezesselek	―
不定詞	kivezetni		kivezetnem	kivezetned	kivezetnie	kivezetnünk	kivezetnetek	kivezetniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			kivezetés	kivezető	kivezetett	kivezetendő	kivezetve	kivezethet

参考文献

• kivezet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN