mellékel

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈmɛlːeːkɛl/
• 分綴: mel‧lé‧kel

語源

mellék +‎ 接尾辞 "-el (動詞形成接尾辞)"

動詞

mellékel

1. (他動詞) 添える、添付する、同封する。

活用

mellékel の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	mellékelek	mellékelsz	mellékel	mellékelünk	mellékeltek	mellékelnek
		定活用	mellékelem	mellékeled	mellékeli	mellékeljük	mellékelitek	mellékelik
		2人称目的語	mellékellek	―
	過去	不定活用	mellékeltem	mellékeltél	mellékelt	mellékeltünk	mellékeltetek	mellékeltek
		定活用	mellékeltem	mellékelted	mellékelte	mellékeltük	mellékeltétek	mellékelték
		2人称目的語	mellékeltelek	―
仮定法	現在	不定活用	mellékelnék	mellékelnél	mellékelne	mellékelnénk	mellékelnétek	mellékelnének
		定活用	mellékelném	mellékelnéd	mellékelné	mellékelnénk	mellékelnétek	mellékelnék
		2人称目的語	mellékelnélek	―
命令法	現在	不定活用	mellékeljek	mellékelj または mellékeljél	mellékeljen	mellékeljünk	mellékeljetek	mellékeljenek
		定活用	mellékeljem	mellékeld または mellékeljed	mellékelje	mellékeljük	mellékeljétek	mellékeljék
		2人称目的語	mellékeljelek	―
不定詞	mellékelni		mellékelnem	mellékelned	mellékelnie	mellékelnünk	mellékelnetek	mellékelniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			mellékelés	mellékelő	mellékelt	mellékelendő	mellékelve	mellékelhet

派生語

(動詞派生接頭辞を伴って):

• hozzámellékel
• visszamellékel

参考文献

• mellékel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN