tanul

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈtɒnul/
• 分綴: ta‧nul

語源

tanít +‎ 接尾辞 "-ul (動詞形成接尾辞)"

動詞

tanul

1. (他動詞) 学ぶ、習う、学習する。

活用

tanul の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	tanulok	tanulsz	tanul	tanulunk	tanultok	tanulnak
		定活用	tanulom	tanulod	tanulja	tanuljuk	tanuljátok	tanulják
		2人称目的語	tanullak	―
	過去	不定活用	tanultam	tanultál	tanult	tanultunk	tanultatok	tanultak
		定活用	tanultam	tanultad	tanulta	tanultuk	tanultátok	tanulták
		2人称目的語	tanultalak	―
仮定法	現在	不定活用	tanulnék	tanulnál	tanulna	tanulnánk	tanulnátok	tanulnának
		定活用	tanulnám	tanulnád	tanulná	tanulnánk	tanulnátok	tanulnák
		2人称目的語	tanulnálak	―
命令法	現在	不定活用	tanuljak	tanulj または tanuljál	tanuljon	tanuljunk	tanuljatok	tanuljanak
		定活用	tanuljam	tanuld または tanuljad	tanulja	tanuljuk	tanuljátok	tanulják
		2人称目的語	tanuljalak	―
不定詞	tanulni		tanulnom	tanulnod	tanulnia	tanulnunk	tanulnotok	tanulniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			tanulás	tanuló	tanult	tanulandó	tanulva	tanulhat

関連語

• tan
• tanít
• tanoda

派生語

• tanulás
• tanulatlan
• tanulékony
• tanulmány
• tanuló
• tanulság
• tanult

(動詞派生接頭辞を伴って):

• betanul
• beletanul
• eltanul
• kitanul
• megtanul
• összetanul

成句

• holtig tanul az ember
• jó pap holtig tanul
• mindig tanul az ember

参考文献

• tanul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN