ízlel

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈiːzlɛl/
• 分綴: íz‧lel

語源

íz +‎ 接尾辞 "-lel (動詞形成接尾辞)"

動詞

ízlel

1. (他動詞, 文章語) 味わう、味見する、賞味する、玩味する。

   類義語: kóstol

活用

ízlel の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	ízlelek	ízlelsz	ízlel	ízlelünk	ízleltek	ízlelnek
		定活用	ízlelem	ízleled	ízleli	ízleljük	ízlelitek	ízlelik
		2人称目的語	ízlellek	―
	過去	不定活用	ízleltem	ízleltél	ízlelt	ízleltünk	ízleltetek	ízleltek
		定活用	ízleltem	ízlelted	ízlelte	ízleltük	ízleltétek	ízlelték
		2人称目的語	ízleltelek	―
仮定法	現在	不定活用	ízlelnék	ízlelnél	ízlelne	ízlelnénk	ízlelnétek	ízlelnének
		定活用	ízlelném	ízlelnéd	ízlelné	ízlelnénk	ízlelnétek	ízlelnék
		2人称目的語	ízlelnélek	―
命令法	現在	不定活用	ízleljek	ízlelj または ízleljél	ízleljen	ízleljünk	ízleljetek	ízleljenek
		定活用	ízleljem	ízleld または ízleljed	ízlelje	ízleljük	ízleljétek	ízleljék
		2人称目的語	ízleljelek	―
不定詞	ízlelni		ízlelnem	ízlelned	ízlelnie	ízlelnünk	ízlelnetek	ízlelniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			ízlelés	ízlelő	ízlelt	ízlelendő	ízlelve	ízlelhet

派生語

• ízlelés
• ízlelget
• ízlelhető
• ízlelő
• ízlelőbimbó
• ízleltet

(動詞派生接頭辞を伴って):

• beleízlel
• megízlel

参考文献

• ízlel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN