csókol

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈt͡ʃoːkol/
• 分綴: csó‧kol

語源

ウゴル祖語 *ćukkɜ-「キスする」 + -ol(反復接尾辞)より

動詞

csókol

1. (他動詞) キスする、くちづけする。

活用

csókol の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	csókolok	csókolsz	csókol	csókolunk	csókoltok	csókolnak
		定活用	csókolom	csókolod	csókolja	csókoljuk	csókoljátok	csókolják
		2人称目的語	csókollak	―
	過去	不定活用	csókoltam	csókoltál	csókolt	csókoltunk	csókoltatok	csókoltak
		定活用	csókoltam	csókoltad	csókolta	csókoltuk	csókoltátok	csókolták
		2人称目的語	csókoltalak	―
仮定法	現在	不定活用	csókolnék	csókolnál	csókolna	csókolnánk	csókolnátok	csókolnának
		定活用	csókolnám	csókolnád	csókolná	csókolnánk	csókolnátok	csókolnák
		2人称目的語	csókolnálak	―
命令法	現在	不定活用	csókoljak	csókolj または csókoljál	csókoljon	csókoljunk	csókoljatok	csókoljanak
		定活用	csókoljam	csókold または csókoljad	csókolja	csókoljuk	csókoljátok	csókolják
		2人称目的語	csókoljalak	―
不定詞	csókolni		csókolnom	csókolnod	csókolnia	csókolnunk	csókolnotok	csókolniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			csókolás	csókoló	csókolt	csókolandó	csókolva	csókolhat

派生語

• csókolom
• kezicsókolom
• csókoltat

(動詞派生接頭辞を伴って):

• lecsókol
• megcsókol
• összecsókol
• visszacsókol

参考文献

• csókol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN
• csókol in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)