men 、 m'en 、 meñ 、 mèn 、 mên 、 mēn 、 měn 、 měň 、 mến 、 mền 、 mê̄n 、 mẹn 、 mẹ́n 、および mən も参照。

ハンガリー語

編集

発音

編集
  • IPA(?): /ˈmeːn/
  • 分綴: mén

語源1

編集

語源不明

名詞

編集

mén (複数・主格 mének)

  1. 種馬
    類義語: csődör
格変化
編集
語形変化 (語幹: -e-, 母音調和: 前舌非円唇)
単数 複数
主格 mén mének
対格 mént méneket
与格 ménnek méneknek
具格 ménnel ménekkel
因格 ménért ménekért
変格 ménné ménekké
到格 ménig ménekig
様格(ként) ménként ménekként
様格(ul)
内格 ménben ménekben
上格 ménen méneken
接格 ménnél méneknél
入格 ménbe ménekbe
着格 ménre ménekre
向格 ménhez ménekhez
出格 ménből ménekből
離格 ménről ménekről
奪格 méntől ménektől
非限定的
所有形単数
méné méneké
非限定的
所有形複数
ménéi ménekéi
派生語
編集

語源2

編集

megy +‎ 接尾辞 "-en"

動詞

編集

mén

  1. (方言) 古い"megy"の直説法現在3人称単数形。
    類義語: megy, megyen

参考文献

編集
  • (種馬): mén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN
  • (行く): mén は次の項目を参照: megy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN