rövidít

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈrøvidiːt/
• 分綴: rö‧vi‧dít

語源

rövid +‎ 接尾辞 "-ít (動詞形成接尾辞)"

動詞

rövidít

1. (他動詞) 短くする、短縮する、縮める。

活用

rövidít の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	rövidítek	rövidítesz	rövidít	rövidítünk	rövidítetek	rövidítenek
		定活用	rövidítem	rövidíted	rövidíti	rövidítjük	rövidítitek	rövidítik
		2人称目的語	rövidítelek	―
	過去	不定活用	rövidítettem	rövidítettél	rövidített	rövidítettünk	rövidítettetek	rövidítettek
		定活用	rövidítettem	rövidítetted	rövidítette	rövidítettük	rövidítettétek	rövidítették
		2人称目的語	rövidítettelek	―
仮定法	現在	不定活用	rövidítenék	rövidítenél	rövidítene	rövidítenénk	rövidítenétek	rövidítenének
		定活用	rövidíteném	rövidítenéd	rövidítené	rövidítenénk	rövidítenétek	rövidítenék
		2人称目的語	rövidítenélek	―
命令法	現在	不定活用	rövidítsek	rövidíts または rövidítsél	rövidítsen	rövidítsünk	rövidítsetek	rövidítsenek
		定活用	rövidítsem	rövidítsd または rövidítsed	rövidítse	rövidítsük	rövidítsétek	rövidítsék
		2人称目的語	rövidítselek	―
不定詞	rövidíteni		rövidítenem	rövidítened	rövidítenie	rövidítenünk	rövidítenetek	rövidíteniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			rövidítés	rövidítő	rövidített	rövidítendő	rövidítve	rövidíthet

派生語

• rövidítés
• rövidített
• rövidíthető
• rövidíttet

(動詞派生接頭辞を伴って):

• lerövidít
• megrövidít
• visszarövidít

関連語

• rövidül

参考文献

• rövidít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN