kijelöl

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈkijɛløl/
• 分綴: ki‧je‧löl

語源

接頭辞 ki- +‎ jelöl

動詞

kijelöl

1. (他動詞) 指名する、任命する。(～として -ul/-ül, -ként, -nak/-nek)
2. (他動詞) 選び出す、目立たせる。

活用

kijelöl の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	kijelölök	kijelölsz	kijelöl	kijelölünk	kijelöltök	kijelölnek
		定活用	kijelölöm	kijelölöd	kijelöli	kijelöljük	kijelölitek	kijelölik
		2人称目的語	kijelöllek	―
	過去	不定活用	kijelöltem	kijelöltél	kijelölt	kijelöltünk	kijelöltetek	kijelöltek
		定活用	kijelöltem	kijelölted	kijelölte	kijelöltük	kijelöltétek	kijelölték
		2人称目的語	kijelöltelek	―
仮定法	現在	不定活用	kijelölnék	kijelölnél	kijelölne	kijelölnénk	kijelölnétek	kijelölnének
		定活用	kijelölném	kijelölnéd	kijelölné	kijelölnénk	kijelölnétek	kijelölnék
		2人称目的語	kijelölnélek	―
命令法	現在	不定活用	kijelöljek	kijelölj または kijelöljél	kijelöljön	kijelöljünk	kijelöljetek	kijelöljenek
		定活用	kijelöljem	kijelöld または kijelöljed	kijelölje	kijelöljük	kijelöljétek	kijelöljék
		2人称目的語	kijelöljelek	―
不定詞	kijelölni		kijelölnöm	kijelölnöd	kijelölnie	kijelölnünk	kijelölnötök	kijelölniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			kijelölés	kijelölő	kijelölt	kijelölendő	kijelölve	kijelölhet

派生語

• kijelölés

参考文献

• kijelöl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN