ruház

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈruɦaːz/
• 分綴: ru‧ház

語源

ruha +‎ 接尾辞 "-z (動詞形成接尾辞)"

動詞

ruház

1. (他動詞) 着せる、覆う、包む、纏わせる。
2. (他動詞, 権利, 権限, 役割) 授ける、授与する。(誰に -ra/-re)

活用

ruház の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	ruházok	ruházol	ruház	ruházunk	ruháztok	ruháznak
		定活用	ruházom	ruházod	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
		2人称目的語	ruházlak	―
	過去	不定活用	ruháztam	ruháztál	ruházott	ruháztunk	ruháztatok	ruháztak
		定活用	ruháztam	ruháztad	ruházta	ruháztuk	ruháztátok	ruházták
		2人称目的語	ruháztalak	―
仮定法	現在	不定活用	ruháznék	ruháznál	ruházna	ruháznánk	ruháznátok	ruháznának
		定活用	ruháznám	ruháznád	ruházná	ruháznánk	ruháznátok	ruháznák
		2人称目的語	ruháználak	―
命令法	現在	不定活用	ruházzak	ruházz または ruházzál	ruházzon	ruházzunk	ruházzatok	ruházzanak
		定活用	ruházzam	ruházd または ruházzad	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
		2人称目的語	ruházzalak	―
不定詞	ruházni		ruháznom	ruháznod	ruháznia	ruháznunk	ruháznotok	ruházniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			ruházás	ruházó	ruházott	ruházandó	ruházva	ruházhat

派生語

• ruházás
• ruházható
• ruházkodik

(動詞派生接頭辞を伴って):

• átruház
• beruház
• felruház
• kiruház
• megruház
• ráruház

参考文献

• ruház in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN