bizonyít

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈbizoɲiːt/
• 分綴: bi‧zo‧nyít

語源

bizony +‎ 接尾辞 "-ít"

動詞

bizonyít

1. (他動詞) 証明する。
2. (自動詞, 能格動詞) 自分を証明する、自分が…であることを明らかにする。

活用

bizonyít の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	bizonyítok	bizonyítasz	bizonyít	bizonyítunk	bizonyítotok	bizonyítanak
		定活用	bizonyítom	bizonyítod	bizonyítja	bizonyítjuk	bizonyítjátok	bizonyítják
		2人称目的語	bizonyítalak	―
	過去	不定活用	bizonyítottam	bizonyítottál	bizonyított	bizonyítottunk	bizonyítottatok	bizonyítottak
		定活用	bizonyítottam	bizonyítottad	bizonyította	bizonyítottuk	bizonyítottátok	bizonyították
		2人称目的語	bizonyítottalak	―
仮定法	現在	不定活用	bizonyítanék	bizonyítanál	bizonyítana	bizonyítanánk	bizonyítanátok	bizonyítanának
		定活用	bizonyítanám	bizonyítanád	bizonyítaná	bizonyítanánk	bizonyítanátok	bizonyítanák
		2人称目的語	bizonyítanálak	―
命令法	現在	不定活用	bizonyítsak	bizonyíts または bizonyítsál	bizonyítson	bizonyítsunk	bizonyítsatok	bizonyítsanak
		定活用	bizonyítsam	bizonyítsd または bizonyítsad	bizonyítsa	bizonyítsuk	bizonyítsátok	bizonyítsák
		2人称目的語	bizonyítsalak	―
不定詞	bizonyítani		bizonyítanom	bizonyítanod	bizonyítania	bizonyítanunk	bizonyítanotok	bizonyítaniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			bizonyítás	bizonyító	bizonyított	bizonyítandó	bizonyítva	bizonyíthat

派生語

• bizonyítás
• bizonyíték
• bizonyítvány

(動詞派生接頭辞を伴って):

• rábizonyít
• bebizonyít

関連語

• bizonyul

参考文献

• bizonyít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN
• bizonyít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)