rábeszél

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈraːbɛseːl/
• 分綴: rá‧be‧szél

語源

接頭辞 rá- +‎ beszél

動詞

rábeszél

1. (他動詞, 誰かを) 説得する、勧める。(～に -ra/-re)

活用

rábeszél の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	rábeszélek	rábeszélsz	rábeszél	rábeszélünk	rábeszéltek	rábeszélnek
		定活用	rábeszélem	rábeszéled	rábeszéli	rábeszéljük	rábeszélitek	rábeszélik
		2人称目的語	rábeszéllek	―
	過去	不定活用	rábeszéltem	rábeszéltél	rábeszélt	rábeszéltünk	rábeszéltetek	rábeszéltek
		定活用	rábeszéltem	rábeszélted	rábeszélte	rábeszéltük	rábeszéltétek	rábeszélték
		2人称目的語	rábeszéltelek	―
仮定法	現在	不定活用	rábeszélnék	rábeszélnél	rábeszélne	rábeszélnénk	rábeszélnétek	rábeszélnének
		定活用	rábeszélném	rábeszélnéd	rábeszélné	rábeszélnénk	rábeszélnétek	rábeszélnék
		2人称目的語	rábeszélnélek	―
命令法	現在	不定活用	rábeszéljek	rábeszélj または rábeszéljél	rábeszéljen	rábeszéljünk	rábeszéljetek	rábeszéljenek
		定活用	rábeszéljem	rábeszéld または rábeszéljed	rábeszélje	rábeszéljük	rábeszéljétek	rábeszéljék
		2人称目的語	rábeszéljelek	―
不定詞	rábeszélni		rábeszélnem	rábeszélned	rábeszélnie	rábeszélnünk	rábeszélnetek	rábeszélniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			rábeszélés	rábeszélő	rábeszélt	rábeszélendő	rábeszélve	rábeszélhet

類義語

• meggyőz
• rávesz

対義語

• lebeszél「止めるように説得する」

派生語

• rábeszélés

参考文献

• rábeszél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN